slideswiped
hurt/comfort
szereplők: Seth Rollins, Dean Ambrose
tömören: Seth csak annyit szeretne, hogy abbahagyja a telefon a csörgést.
- - -
- - -
A telefonja
még mindig csörgött.
Seth
megfordult és fejéhez nyomta a párnát, meghagyta a hülyeséget hangpostára
kapcsolni. Újra. Ez volt a harmadik
és Seth nagyon remélte, hogy ez volt a végszó.
Helyette
újraindult, Seth azon ötletelt, ha elég időt fektetett a részéről a
Vezetőségbe, és nekidobja a telefont a falnak, veszik-e a lapot egy új darabra.
Biztosan nem. Az éjjeliszekrényen babrált a
kikapcsolásával, Dean villogó nevét látni a kijelzőn és majdnem a falnak dobni minden kétséget kizárólag. Meg kellett elégednie lerakás gomb megnyomásával, a
telefon fiókba dobásával és a takarók alá való visszamászással. Az utolsó
dolog, amire szüksége volt hajnali kettőkor a műsor előtt, az egy részeg
tárcsázás Dean Ambrose részéről, hogy szidja őt vagy, hogy hencegjen hogyan
cseszte el a pénzét, vagy bármi is zavarhatta Deant aznap.
A telefon
megint elkezdte. Seth megvárt még egy csörgést mielőtt még kivette volna a
fiókból felvenni. – Mit akarsz?
- Miért
ébredsz mindig ilyen nehezen?
Seth
szorosan összeszorította az állkapcsát és elszámolt tízig. – Na, most teszem
le.
- Csak
maradj kussban egy pillanatig, okés?
Seth
megtette, de nem azért mert Dean kérte – Dean nem hangzott részegnek, de a
hangja remegett. Dean Ambrose túl kemény volt ahhoz, hogy remegjen. – Mi a
franc bajod van?
- Megcsúsztam
egy kisteherautó miatt majd letértem az útról. – Olyan szokásosan mondta, hogy
néhány másodperc kellett hozzá, hogy Seth megeméssze a szavakat. – A kölcsön
kocsinak annyi. A zsaruk épp most mentek el, de a vontatós azt mondta, hogy
akár három óra innen kijutni. Kéne egy fuvar.
- Én…
Várjál, egymagad vagy? Merre van Reigns?
-
Autogramosztása volt vagy valamije Cenával és korán leléptek.
- Szóval,
miért engem zaklatsz? Hívd őt. Baszki, hívj egy útonállót, ők majd
küldenek kocsit. Ezért a szarságért fizetik őket amúgy is.
- A
telefonom gallyra ment, nem tudok belépni a névjegyekhez. A tied és Roman száma
az egyetlen, amiket kívülről fújok. Romannel van a gyereke, nem akarom őket
felébreszteni, ha nem muszáj.
Seth elfelejtette,
hogy Roman vonszolta magával a kölyköt. Még mindig nem értette mi a francot
várt tőle Dean. – Hívj taxit.
- Nem
találom a tárcámat. Az összes szarom a domboldalon van jelenleg, most már
biztosan a patakban van az éjszaka útján.
Seth épp
azon volt, hogy őneki kellett volna
majd egy útist hívni és kiküldeni egyet, mielőtt még rádöbbent volna, nem, nem
tudott volna – anélkül, hogy ne Orton vagy Hunter felé csapott volna a szél és
még mindig ő volt a legújabb a Vezetőségnél. Ha bárki más lett volna, nem lett
volna akadály, de az éjszaka közepén felkelni és megmentő bulit kiküldetni Dean Ambrosért, az már túl sok volt.
Ugyanolyan, mintha megjelenne Kane ajtajánál, hogy fojtódobással vágja a
földhöz. – Azzal kérkedtél és túloztál, mint egy idióta, ezekben a hetekben,
miképpen fogsz megölni és most komolyan azt várod tőlem, hogy segítsek.
- Ja.
- Őrültebb
vagy, mint arra meg mertem volna esküdni.
-
Valószínűleg.
Seth megint
mondogatta magának, nem kéne a telefont a falhoz vágnia. – Mondj egy okot,
amiért ne tegyem le. Várj, nem is, hogy ne röhögjek és tegyem le.
Közel volt
ahhoz, hogy hallja Dean vállvonását. – Mer’ egyszer testvérek voltunk.
- Soha nem voltunk testvérek.
Fontos
volt. Mindig is fontos volt, és a sóhaj amit Dean eleresztett mielőtt beszélni
kezdett volna, megerősítette ezt. – Most eljössz értem vagy sem?
Seth minden
porcikája meg akarta mondani Deannek, hogy bassza meg és csak visszaaludni. Ez
Ambroset helyes útra térítené és pontokat
szerezne a főnöknél. Csillagos ötös terv Seth Rollins jóvoltából.
Seth az
ágya szélén üldögélt és hallgatta az esőt, ahogy elkezdett dobolni az ablakon,
az esőt és Dean levegővételét, és a mélyen eltemetett megtörtséget, amit
hallott Dean Harley Race-s fogcsikorgatásában.
- Seth?
- Hol vagy?
* * *
A kanyarnál
szállt ki Seth, amit Dean körülírt; az eső szakadatlanul keményen és hidegen
kopogott és Seth azt kívánta, bárcsak hozott volna kabátot. Nem meglepetés,
hogy Dean bajba keveredett az országút e sávjában, bár; a kanyar éles és az út
is szar volt, az összes kátyú a lehető legrosszabb helyeken volt. – Pénzt
számolok fel munkáért – morogta magának, Deant keresve a rakparton. (*jaj, ezt muszáj.)
Seth valahára
megpillantotta őt ülni a bőröndjén, a vezető oldali ajtó mellett, vállak
görnyedtek a felhőszakadás ellen, teljesen elázva. A rossz fényviszonyokban
több lépés után sikerült csak jó rálátást kapni a kocsiról és a teljes
látványról de Seth lefagyott a sáros domboldalon. Nyilvánvalóan, a
„megcsúsztam” Ambrose-fordításban annyit tesz, „a baloldal teljesen
összezúzódott”. Az elakadásjelzők azon az oldalon nem villogtak és a kerekek is
leeresztettek; Seth komplett darabokat látott kitépve a hegyoldalból a
megcsúszás következtében, egy magányos fémtöredék ragadt abba az egy pontba
amit Seth tanulmányozott, egy pillanat múlva rájött, biztosan a részlegesen
megnyirbált tetőről származik. Annak ellenére, hogy az eleje ép volt, a
szélvédő pókháló alakú repedésekké tört össze.
Dean azt a
pillanatot választotta, hogy felnézzen, úgy integetett Sethnek, mintha egy
ablaktörlő partira lettek volna hivatalosak. Seth lerázta a megrázó sokkot a
balesetről és összeszedte lépteit a domboldalon, a sár cuppant a csizmáin. Dean
nem szórakozott a cuccaival kapcsolatban; Seth majdnem arcra esett Dean ring
bakancsain átgázolva, és még több felszerelését észrevette szétszórva
mindenfele. Azon elmélkedett, lehet-e Deannek egy kis reménye abból, hogy elég
ruhát pakolt abba a táskába, amin ült, hogy megússza a műsort, vagy az a néhány
óra átrágása legendás lesz.
És
természetesen Dean hozta a hálás formáját. – Elég sokáig tartott.
Seth
eldöntötte, nem veszi fel ez egyszer. Így is nehéz volt összeegyeztetni azt,
hogy Dean úgy beszélt, mintha nem történt volna semmi, mikor az autója úgy
nézett ki, mint egy bontásra küldött roncs derbi rágós játék. – Megpördült a
kocsi, hah?
- Pördült,
fordult, majdnem vízben kötött ki – szólt a válla mögé mutatva.
Seth most
már látta a patakot amire Dean célzott. – Megtaláltad a tárcádat? – Dean csak
rázta a fejét. – Néhány csóró majd elszórakozik vele reggel.
- Egész
este itt akarsz ücsörögni az esőbe vagy megyünk is?
- Biztosan.
Fel tudsz kelni? – Seth őszintén kíváncsi volt erre, örült az esőnek,
akárhányszor a roncsra nézett, mindig kiverte a víz.
Dean
kihívásként tekintett a feladatra, megremegett, ahogyan fel akarta magát álló
helyzetbe tornászni billegés nélkül. Seth egy szemét rajta tartotta a
hegytetőre való lépkedés közben; kicsit mereven mozgott, de nem sántult le és
rendesen fogta a markolatát a bőröndjének. Seth emlékezett még arra a régi
mondásra az Istenről, hogy vigyáz a gyerekekre és az őrültekre.
Segített
Deannek bedobni a táskáját a saját kölcsön kocsijának csomagtartójába és
megkerülte a vezetői oldalhoz vezető utat. Felkattintotta az ajtó nyitóját,
mikor észrevette, hogy Dean bámészkodik a kocsi körül, mintha büdös lenne. –
Gondod van?
- Ez egy Mercedes?
Seth
visszalépett. – Úgy néz ki.
- Ők
kölcsönöztek neked egy Mercedest?
Sóhajtott
csak Seth. – Hé, a Vezetőség nem utazik kisautókban. Szállj be. És próbáld meg
nem összesarazni a belsejét. – Beindította a kocsit, ahogy Dean beerőltette
magát és a biztonsági övvel tapogatózott, majd néhány momentummal később fel is
adta. – Meg… vagy? – szólalt meg Seth, próbált az útra és Deanre is figyelni
egyszerre. – Felébreszthetnél egy edzőt és…
- Jól
vagyok. Vezess.
Dean nem
volt jól. Az utcalámpák beütöttek a kocsiba, Seth így láthatta a zúzódásokat
Dean arcának azon felén, ahol ronda volt, és még inkább rémesebb lesz néhány
óra múlva. Igazából, Seth arra tippelt, hogy Dean úgy szerezte a hegeket, ahogy
mozdult; a bal karja ugyanolyan nyúzott volt, mint az arca és felhorzsolt
belül. Seth elmormolt pár köszönömöt a Vezetőség irányába, hogy saját öltözőt
kapott, tehát nem kell neki hallania, mikor az edzők kiverik a patáliát, amikor
meglátják Deant ebben az állapotban a ring csengőjének megszólalásakor. – Mi
történt a teherautóval? Ki kellett volna egy menetre hívnod, ahogyan Tulpedoban
csináltuk egyszer.
- A
faszinak ahhoz meg kellett volna állnia.
Seth
forgolódott. – Elkaptad legalább a rendszámát?
- Kicsit el
voltam foglalva a hegyen lefelé száguldással.
Egy
pillanatra Seth látta, akárcsak egy
filmet, Dean összetört kocsija szétzúzza magát azon a lejtőn.
Összeszorította
az állkapcsát, ez mindent elárult. Hideg verejtékben úsztak a karjai és Seth
nem értette miért vert ennyire a szíve, mintha egy órája lett volna a ringben.
A fene tudta miért nem tetszett neki ez, mellesleg. – Mi a francot vezettél
egyedül, amúgy is? A közvetítőknek sosem tetszik, mikor ezt csináljuk.
Dean
becsukta a szemét, lecsúszva az ülésben, mintha az egész visszaúton szundikálni
akart volna. – Mer’ én vagyok az
egyetlen, akinek meg kellett csinálnia, és nem volt kivel mennem.
- Az nem az
én hibám, hogy nincsenek barátaid, Ambrose.
Deannek
olyan fajta hangja volt, amitől szívesen megcsókolnád, lényegtelen milyen
lágyan beszélt. – Igenis a tied.
Seth az
úthoz láncolta tekintetét és azt szajkózta magának, hogy túl sokon ment már
keresztül, hogy most csak úgy kihajítsa az autóból Ambroset. Segített benne,
hogy Dean szánalmasan nézett ki; pár percig hallgatta, ahogyan vacognak a
fogai, majd Seth bekapcsolta a fűtést és a rádiót egyaránt és elkapta, hogy
Dean összehúzta a szemét hálája jeléül, mintha arra lett volna programozva,
hogy ezt egy sértésnek vegye. Seth elhatározta, hogy segíteni fog azzal, hogy
még jobban feltekeri a rádió hangerejét. Csak, hogy kedves legyen.
A remegés
rossz volt, bár. Seth magában
ismételgette, Dean magának hozta a bajt, hogy az esőben egyedül üldögélt,
akárcsak egy idióta – nem mintha ő nem lett volna túl átázva és nem remegett
volna túlságosan ahhoz, hogy kijöjjön érte – de Dean rosszabb volt, és Seth
próbálta a sokk szót elhessegetni a feje fölül. Seth majdnem elkezdte afelé
nyomni, hogy felébressze az edzőket, amint a szállodába ért, de tudta, hogy
Dean csak annyit mondott volna, hogy bassza meg és akkor már tényleg ki kellett
volna dobnia a kocsiból. Dean egy felnőtt ember volt; ha olyan hülye akart
lenni, hogy ne menjen kivizsgáltatni magát és elpatkoljon alvás közben, akkor
az nem Seth problémája volt.
A gondolat
úgy süllyedt le Seth gyomrába, akár egy horgony. Túl sokszor esett már meg
velük, hogy vicceljenek ezzel, még ha csak az elméjében is, a kép, amit
felhozott visszaküldte a szívét erősen kalapálni a bordái közé. Felhangosította
a rádiót amennyire csak bírta és erősen rálépett a gázra.
* * *
Seth beállt
az első motelbe, ami úgy tűnt, hogy elfogadnak készpénzt és nem kérdezősködött.
– Te. Fel – szólalt meg, éberre lökdöste Deant. – Ki a kocsimból.
Dean szemei
pislogtak, teljesen az ajtónak feküdt, miközben nézett ki az ablakon. – Hol a
faszban vagyunk?
Seth
leállította a kocsit majd kiugrott az autóból. – Azt hiszed, hogy majd meg
fogják látni, hogy visszafurikázlak a szállodába éjjelek éjjelén, őrült vagy. Szeretem, hogy van állásom. – Megfogta Deant egy karral és
kiragadta az anyós ülésről, majd a táskáját a kezébe lökte, amikor már biztos
volt benne, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. - Hogy kinn maradjak egész éjszakára, különösen
ebben az időjárásban? Senki nem gondolná át kétszer. Ha meglátnak akár egy a
tiedhez hasonló kocsival, Orton elkezdene szimatolni, hátha megint oldalt
váltottam.
- Azta, a
Vezetőség azt hiszi megbízhatatlan vagy, el sem tudom képzelni miért.
Seth a
fogát csikorgatta, és elvonult Deannel a motel ajtaja felé, majd
körbepislantott, hogy biztosra menjen, hogy senki sem nézi őket.
Dean
szétterült a megviselt lobbi kanapéján, Sethet nem nézte, ahogy lerendezte a
szobákat ebben a lepratelepben. Csak egy volt üres – természetes, hogy csak egyetlen egy – de legalább két ágyas volt és
Seth teljesen kész volt, meg se próbált alkudozni.
Amikor
megkapták a szobájukat, Dean arccal lefele belezuhant az ágyba, el is pilledt,
anélkül, hogy levette volna a bakancsát. Seth a szembe lévő ágyon nyújtózkodott,
a fáradtság szorosan körül ölelte, nem tudott erőt venni magán, hogy
lezuhanyozzon, hogy a meleg kiűzze a borzongást a csontjaiból. A legjobb, amit
kihozhatott, hogy lerángatta a pólóját és a nadrágját, és átdobta a paplant a
feje fölé, hogy elfelejtse, elég hülye volt ahhoz, hogy válaszoljon a
telefonra.
Két órával
az után, hogy Dean megriadt – rossz alvó volt a jobb napjain és még rosszabb,
amikor olyannyira fel volt töltve, mint ma éjszaka (természetesen, Seth
egyáltalán nem aludt, tehát Dean csak követte őt). Hallgatta egy-két
másodpercig, ahogyan Dean összevissza forgolódik és dobálja magát, majd
kinyögött hangosan és frusztrálva egy sóhajt. – Seth.
Seth egy
morgással válaszolt, ami azt akarta mondani, kussolj és hagyj békén, a legjobb, ami kitelt tőle.
Amikor Dean
újra beszélni kezdett, épp annyira lágy volt a hangja, hogy a szavak átjussanak
a szobán. – Gyer’ ide.
Ez felnyitotta Seth szemét. Nem felelt, csak nézte,
ahogyan Dean a plafont bámulta.
Olyan volt,
mintha Dean nem tudott volna rá nézni. – Csak… - Mindkét kezével az arcát
dörzsölgette. – Csak felejtsd el az egész faszságot öt másodpercre és gyer’
ide.
Seth újra
hallotta azt a kis reszketést Dean hangjában, ugyanazt, ami visszatartotta
attól, hogy letegye a telefont.
Majdnem
olyan volt, mint mikor leugrott a párkányról. Seth okos srác volt, de sehogy
sem tudott rá jönni, hogyan is került fel oda, lefelé nézve több száz méter
magasnak tűnt. Emlékezett az egyedüli, kristálytiszta pillanatra, amikor rájött
milyen kibaszott idióta dolgot is művelt.
Dean
körülnézett és találkozott Seth szemeivel, mintha Sethre nézni legalább annyira
fájna, mint lezúzni az arcát, pontosan hasonlított
arra a másodpercre mikor Seth tudta, mindenképpen leugrik.
Dean abban
a pillanatban lerántotta Sethet az ágyra, amint elérte azt, fölé mászni olyan
érzés volt, mintha Seth lett volna az egyetlen biztos pont az ágyon. Dean
hanyagul csókolt de Sethet ez sosem érdekelte; Dean úgy csókolta meg mintha az
agya kikapcsolt volna, amikor az ajka hozzáért Seth bőréhez, akárcsak egy éhező
ember mikor rábukkan a vacsorára. Az első alkalmakkor, amikor lefeküdtek, Seth
ráeszmélt, hogy gyakorlatilag Dean zihál érte anélkül, hogy már levetkőzött
volna.
Ez pokolian
biztosan nem volt tervbe véve az éjszakára, mellesleg. Seth lehúzta Deanről a
pólóját, megütve az érzékeny pontját, amitől Dean megremegett, de megadta a
jelet a kezdésre, így Seth körbe tudta fogni lovagló ülésben a derekát. A
biztonsági öv okozta horzsolás nem volt behegedve, vörös és pöttyözött lilás
csík volt keresztbe Dean mellkasán és eléggé fájdalmas ahhoz, hogy Dean
fészkelődni kezdjen, mikor Seth végigfuttatta az ujját rajta. Ezért Seth még
egyszer megcsinálta, hogy kínozza egy kicsit, mosolyogva mikor Dean lélegzete elakadt,
ahogyan őt átkozta.
- Lüke. –
Seth szembeült vele, kivetkőztetve Deant a maradék ruhájából. Dean lábai között
térdelt és egy pillanatot vetett mekkora egy maszlag volt a férfi; Dean szemei
becsukódtak, ahogyan végighúzta az ujjhegyeit Dean testén, feltérképezve az
egyes kéküléseket és megjegyezve az érzékeny pontokat.
- Fel fogod
ezt még használni ellenem a show-n ma este – szólt Dean, már eleve nehezen
lélegezve.
- Milyen dühös lennél, ha kihagynám és mégse?
Dean egy
vállrántással válaszolt, mintha nem tudná rávenni magát, hogy beismerje,
Sethnek igaza volt. Becsukta a szemét miközben Seth tovább dolgozott rajta, a
remegés visszatért a kezeibe. – Olyan elbaszott ez.
- Ja,
eléggé. Agyrázkódásod van, okold magadat, azért amit akartál.
- Ember, ha
nem is vagyok, lehetnék. – Nem akart igazán Sethre nézni. – Felrepült a kocsi a
levegőbe, azt hittem, végem. – Suttogta.
Seth érezte
a szőrt a kezein felállni. Vészesen azonnal csak annyit látott, hogy Dean
kocsija pár métert felrepül, majd fejjel lefelé a patakban végzi.
Visszacsókolta
Deant az ágyba, erősebben, mint az kellemes lett volna neki. A halk kuncogásból
ami Dean eleresztett, nem úgy tűnt, hogy bánja; Seth volt a finomkodós, mindig
az volt, és általában Dean volt az, aki siettette a dolgokat. De nem ma.
Sethnek ugyanúgy ki kellett ütnie az agyát.
Dean
feltámaszkodott alatta segítségképpen, összesimult Sethhel és végig csúsztatta
a kezét Seth combjain és fenekén, hogy olyan közel húzza, amennyire az
lehetséges. Seth végigszívta Dean nyakát oldalt, beleszámolva azt a kékülést
is, hogy összemossa a többivel. Dean nyaka volt az egyik szeszélyes rész a sok
közül és Seth pontosan tudta, hogyan játsszon vele, hogyan vezesse káromkodó
frusztrációba. Jó móka volt. Elvesztetni Deannel a hidegvérét mindig vicces
volt, bármilyen indoknál is fogva.
Dean egy
maréknyit felkapott Seth hajából, nem húzta, csak tartotta és Seth el is
felejtette, hogy ez mindig vele volt, azzal együtt, hogy Dean nyelve
gyakorlatilag a torkában volt. Seth végigpörgette a lehetőségeiket; nem volt
nála óvszer vagy síkosító, és kételkedett benne, hogy vagy Dean, vagy ő kilökne
csak azért, hogy ne menjen rá az anyagból. De onnantól mindig lenne rajta. Ha a
ringben lenne rajta, meg tudná oldani, hogyan döntse oldalra.
* * *
Seth egy
üres szobában ébredt, és a pénzének a fele egy összegyűrt és megtépázott
papírral volt kicserélve, amire Dean kézírásával volt rákaparva a ’ tartozom ’
szócska. A lehető legjobb módja a reggel beindításának.
Épp azon
volt, hogy letiltsa annak a seggfejnek a számát a telefonján, amikor egy másik
hívás érkezett, Hunter behívta egy vezetőségi csapatgyűlésre, amit egy
kacsintós bocsánatkéréssel toldott meg, hátha megzavart valamit. (Egy jóindulatú bocsánatkérés volt legalább, tehát
Seth biztosra vette, hogy nem hozza majd fel a főnök a kisurranását Deannel.
Dean nem nézett fel a backstageben a show során, de jól tudta, a kameráknak
elég jó rálátása volt a zavart arckifejezéséről, a promóját félbeszakította,
hogy Seth a hátára ugrott, amit Seth egyáltalán nem fog tagadni. (Bár Roman nem
dőlt be neki; Seth meghallotta, hogy Dean töredelmesen bevallotta neki, hogy
kocsiba szállt érte, és még ha el is hitte volna és Seth megjelent volna a múlt
éjszakai szégyenteljes ruháival sem tett volna többet, mint kemény, féloldalas pillantásokat vetni Sethre.)
Nem
figyelte Dean kivel megy el, hogy Romannel vagy, hogy mással osztozkodik egy
kocsin. Nem érdekelte, nem az ő gondja volt.
Addig észre
se vette, amíg vissza nem ért a szállodába, hogy még a közelébe sem volt, hogy
blokkolja a számot. Seth játszott még egy darabig a telefonjával, majd simán
letette az éjjeliszekrényre, miután leellenőrizte kétszer is, hogy a hangerő
teljesen fel van nyomva.
Csak azért
mert Seth tudott úgy élni, hogy
egyedül esik álomba, még nem jelenti azt, hogy fájt volna, ha néhány ajtót nyitva
tart.
- - -
And the cancer's name is. Seth. Rollins.
- - -
Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy elolvastad, tényleg, értékelem, különben már csapot-papot itt hagytam (de szerintem nem csak én) volna. De egy kis plusz támogatás sose esik rosszul, vagy egy kis hozzánk csapott kritika, netán kérés. Igazándiból, lehet a bocsánatkérésekért jönni, de a pénztár nem üzemel. Sajnos így alakult, nagyon sajnálom, nem tudok ellene mit tenni, így is szenvedem fel a fordításokat, lehet a havi egy nem tűnik nagy fáradtságnak, de ilyen időbeosztás mellett lehetetlen volt összeszedetten fordítani. Rendesen. Vagy legalábbis maradni ezen a dedós szinten. De talán a gimnázium megkönyörül sérülékeny lelkünkön idén, és normális időközönként hozunk elétek valami finom, ropogósat. Kitartás. Mindenhez. Egyébként lehet találgatni ki az U.S. és W.H.C bajnok, egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése