Kutyabaj! I./II.

pup flup

fluff

Szereplők: Erik Lensherr, Charles Xavier

Tömören: Charles kutyát akar. Eriket nem lehet egy könnyen meggyőzni.

- - -

„Eddig majdnem mindegyik kutyát, amit Erik elutasított, a ’talán’ halomba tette. Erik elkezdett aggodalmaskodni, mi lesz, ha egyszer arra ér haza, hogy tizennégy heverészik szerte a bútorokon, mert Charles nem tudott egyet sem kiválasztani.”

- - -

- - -

Csak nagyon kevés dolog van a világon, amit Erik ne engedne meg Charlesnak. Ha Charles sétálni akar, Erik abba fogja hagyni akármit is csinál és elviszi. Ha Charles egy aláírást akar a NY Red Bulls összes játékosától, Erik addig fog koslatni az edzésekre, amíg meg nem lesznek. Ha Charles el akar menni az operába, Erik forgatja a szemét, morog, és azt tetteti, hogy minden egyes pillanatot gyűlöl, de el fog menni, már csak Charles odaígért, szeretetteljes és hálás csókjáért. Amióta belépett az életébe, Erik úgy érzi, elfelejtette hogyan kell nemet mondani.

De van egy dolog, amit Erik egyáltalán nem tűr meg a lakásban, és az a kutya.

- Nézd – szólal meg Charles vacsora után, menhelyi brosúrákat lengetve. – Ezeknek a kutyáknak otthonra van szükségük!

Erik a konyhában álldogál, krémet kever a kávéjába, Charles teájába pedig egy kevés cukrot. – Azok a kutyák máshol is találhatnak otthont.

- Ne légy szívtelen. Az összes menhelynek van online weblapja, meg tudjuk nézni az befogadható kutyák képeit. Néhányuk tényleg nagyon aranyos. Biztos vagyok benne, hogy találunk megfelelőt.

- Nem akarok kutyát. – állítja határozottan Erik, ahogyan beviszi az italokat a nappaliba. Egy pillanatra elkapja a TV-t, Charles visszakapcsol a krimijére – a Gyilkos elmék lehalkítva és feliratosan.

- Soha nem akartál egy kutyát? – puhatolózik Charles, levéve a zoknis lábait a dohányzó asztalról, hogy Erik el tudjon menni. Az ölében laptop, és Erik egy futó pillantást vet a rohanó corgi-kiskutya sereg videójára. – Még gyerekkorodban sem?

Erik a kezébe adja a teáját és leül mellé. – A kutyák büdösek. Vedlenek. Mindenhova odaszarnak.

- Csak ha nincsenek kiképezve. És feltakarítanék utána, ígérem.

Felhangosítja a TV-t egy intéssel. – És miért is akarsz kutyát? Eddig nem hallottalak beszélni erről.

- Hát, azon gondolkoztam, hogyan lehetne még otthonosabbá tenni a lakást. A pároknak mindig közös kutyájuk van. Plusz – ekkor Erik felé fordítja a laptopot. – nézd milyen ellenállhatatlanok.

Erik nézi. A nagy többsége Charles kiválasztottjainak koszos jószágnak néz ki, amiknek valószínűleg bolhái és irritáló szokásai vannak, mint például a szőnyegre pisilés és a bútorok megrágása. Egyik sem tetszetős. Még Charles reményteli vigyora sem ingatja ebben meg.

Mintha a fejében olvasna, Charles megsértődik és visszaveszi az ölébe a laptopot. – Szívtelen.

Erik átveti a karját Charles vállai fölött és magához vonja, amivel még jobban feltekeri a hangerőt. – Ha tényleg kisállatot szeretnél, veszünk egy halat.

- Nagyon köszönöm. – felel szárazon. – Pont azt akartam.

Azon az éjjelen nem hozza fel még egyszer a témát, de Erik látja, hogy beteszi a könyvjelzők közé a weblapot. Csodás, gondolja magában, maga alatt vágja a fát. Ez egy hosszú háború lesz.

✿

- Meg akarok valamit mutatni neked. – fogadja két éjszaka után Eriket. Amint Erik leveti a kabátját, Charles odaviszi a laptopot és lerakja az előszoba asztalra.

- Nem várhat, amíg levetem a cipőm?

- Csak öt perc. – válaszol, megnyomja a szóközt. Egy sor szivárványszínű betű száll le művészien a képernyő tetejéről, kirakva a ’MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK EGY KUTYÁRA, a Prezentációt készítette Charles Xavier’ feliratot.

- Csináltál egy PowerPointot? – mondta Erik hitetlenkedve. A nevetés vagy pedig az erős homlokráncolás között vacillál, a helyzet súlyosságát illetően.

- Szerteágazó ötletem van a támadásra. Ez csak az első fázis. – Charles még egyszer lenyomja a szóközt és erre felkúszik az ’EGÉSZSÉGÜGYI ELŐNYEI’ cím. Ez alatt van egy igényes grafikon, amin megjelenik a várható élettartam kutyákkal és nélkül, egy idézettel kiegészítve.

Elnyom egy sóhajt, Erik felkészül egy hosszú előadásra.

Meg kell mondani, lényegesen tovább tart öt percnél, majdnem fél órát töltenek az előszobában vitatkozva az érdemein, vagy annak hiányain, hogy egy koszos, nyáladzó teremtményt tartsanak, aminek megkérdőjelezhető az intelligenciája. A beszélgetés annyira elfajult, hogy a hálószobában kötöttek ki, és Erik nem hiszi el, hogy emiatt esik meg az a dühös szex is, de ha lángokban állna a ház, akkor sem hagyná abba.

Ezt követően, amikor levegő után kapkodva, kimerülve fekszenek az ágy két végén, Charles nyavalyog. – Miért nem lehetne kutyánk? Ha ennyire utálod, akkor majd az én felemen fogom tartani az ágyon.

- A kutya nem alszik az ágyban. – csattan fel Erik. – Nem lesz kutya egyáltalán.

- Még egy kicsi sem? Bevallom, a nagyobb kutya jobban tetszik, de elviselek egy pomerániait, ha olyat akarsz.

Erik elképzel egy ugató pomerániait a sarkánál, de még akkor is összezúzná, ha csak képzeletbeli. – Nem lesz kicsi kutyánk.

- Akkor a nagyobb lesz? – Charles lehajol az ágy mellé és egy kartondobozzal emelkedik fel. Benne tucatnyi nyomtatvánnyal a menhelyi kutyák profiljáról, Erik nagy döbbenetére. – Ez itt Tucker. Nagyon édes. Az a butus arca még egy kígyót is elbájolna. Ez meg itt Gregor. Mint Gregor Mendel. Nézz rá Erik! Tökéletes!

Erik bámulja a képet, ahogy kérte. Egy undorító barna korcs néz vissza rá, a nyelve idióta mosolyban lóg, lötyögő fülei félig felállva.

- Nem? – mondja Charles, figyelmesen fürkészi a reakcióját. – Semmi baj. Van még nyolc másik.

Valami megfejthetetlen indoknál fogva, Erik abbahagyja az adatlapok böngészését Charles-szal, aki az ágy túloldalán gubbasztva mutogat a kedvenceire. Egy gondolat hasít belé, ez már sokszor került terítékre amióta Charles beköltözött: hogyan a bánatba lenne ez az élete, és hogy a bánatba állítsa le. Végeláthatatlan kutya adoptálási lapokat olvasgatni, amit nem is szeretne, az állatbarát fiúja miatt, nem olyan, amit bele szeretne számítani a bűnügyi teljesítményébe. Igazából, ha úgy akarja, ki is törölheti onnan, eltehetik ezt a dobozt és eljátszatják, hogy ez a beszélgetés soha nem történt meg.

Természetesen, Charlesnak lövése sincs. – Tricksy egy nagyon csinos kutya, de egy kicsit indulatos. – eltűnődik, ahogy ráfekszik a hasára, még egy köteg papírt felnyalábolva. – És Duke?

Erik titkon megjegyzi, a neve egész elfogadható, de kutya már kevésbé. – Ez… soványka.

- Persze hogy az. Menhelyi. Nem kapnak napi négy étkezést ott, tudod. Beteszem a ’talán’ halomba.

Eddig majdnem mindegyik kutyát, amit Erik elutasított, a ’talán’ halomba tette. Erik elkezdett aggodalmaskodni, mi lesz, ha egyszer arra ér haza, hogy tizennégy heverészik szerte a bútorokon, mert Charles nem tudott egyet sem kiválasztani.

- És mi legyen… - Charles egy képet lóbál az arca előtt -… Florával?

- Nem lesz Flora nevű kutyám. – hangzik Erik, eldobja a lapot. Átnézi a megmaradtakat és megragad egy nagy, fekete kutyát, ami úgy néz ki, hogy ki tudna egy nagyobb darabot tépni az ember lábából. Majd elolvassa a nevét, és grimaszol. – Öreg Dan. Mi a fasz.

- Az Ahol a vörös páfrány az égig ér-ből.

- Tudom, hogy az Ahol a vörös páfrány az égig ér-ből van. De ez a legrosszabb név. A kutya meghal.

Charles összehúzza a szemöldökét. -  A név a bátorság és a hűség gondolatait varázsolja elém. Nem olyan rossz.

- Nem lesz olyan kutyám, ami meghal. – szólal meg laposan Erik, arrébb teszi a lapot. A következő kutya egy dobermann, ami meglehetősen jól néz ki és azon kutyafajták közé tartozik, amik felkerültek azon rövid listára, amiket Erik eltűr.

Charles lelkesen ül fel. – Ez az egy a kedvencem. A legjobb.

Erik fintorog. – A neve Rosie. Nem.

-  De, Erik, ő tökéletes. Nézd milyen gyönyörű is. És fajtiszta, csak két éves, szobatiszta, és egy rakás trükköt tud. Elsőre kicsit gonosznak tűnik, de egy igazi drága, ha engeded neki, hogy megszaglássza a kezedet, és… én...

Erik csak néz. Egy pillanat múlva, Charles szégyenkezve beismeri: - Én háromszor is voltam a menhelyen. Háromszor.

Erik egy süllyedő érzéssel felfogja, már vesztett. – Ne mondd, hogy már nyakörvet is vettél.

- Nem. De ne kérdezd, miért van tele az Amazonos bevásárlókocsink kutya kellékekkel.

Egy nyögéssel, Erik összegyűri a lapot, gyűrögeti a kezében majd Charles arcába dobja. – Rendben, legyen. Lesz kutyánk.

Charles leküzdi vissza az ágyra, majd lágyan csókolgatni kezdi. – Te vagy a legeslegjobb, tudtad? A legjobb.

- Jobb lesz emlékezned erre. – morog Erik, túl elfoglalt, hogy Charles kalandozó kezeit is figyelembe vegye amellett, hogy komolyan meg legyen sértődve, az, hogy van egy barátod, aki szeretne egy kutyát, nem a legrosszabb dolog a világon. Be kell vallania, Charlesnak egyszerű, nem túl drága ízlése van, ami néha arra készteti Eriket, hogy csak még jobban elkényeztesse.

- Tehát, - szól Charles levegőtlenül, miután végigcsókolta Eriket. – megrendelhetem az összes cuccot holnap és el is mehetünk a menhely mellett felkapni Rosiet a hétvégére. Oh, Erik, annyira fogod szeretni őt. Elragadó és nagyon barátságos és biztos imádni fogja, hogy velünk aludhat a… nem az ágyban.

- A nem az ágyban, - ismétli érzelemmentesen Erik – jó mentés.

Charles nevetgél és puszilgatja a nyakát és Erik kényszeredetten kezdett el egy sor alapszabályt megfogalmazni a fejében.

✿

A nyakörv szerdán érkezik meg, mert Charles, betegesen türelmetlen, elsőbbségivel hozatta. Ezzel együtt jött egy doboznyi rágós játék, egy frizbi, egy kutyatál és egy vakítóan zöld póráz. Erik körbepillant a választékon mielőtt még felkapta volna megvizsgálni a nyakörvet. Nagyon jó minőségű bőr, csak egy kisebb fajta extravaganza amit Charles kétszer sem gondol meg, a kis címkére már fel is volt vésve Rosie neve és az otthoni telefonszámuk.

- Ezt az egyedi cuccot – faggatja Erik. – az Amazonról szedted?

- Talán, meggondoltam magam, és egy különleges boltot választottam. – válaszolja Charles egy vigyorral. Kísérletképpen ledobja a teniszlabdát az előszobába és hallgatja a koppanást a hálószoba ajtó közelében. – Hoppá.

- Hadd találjam ki, a kutyatál is gravírozott. – szól Erik, kutatva utána.

- Nem. Igazából azt hittem, majd te fogod megcsinálni. Rosiet örökbe fogadni mindkettőnk projektje. Mindketten beszállhatnánk. – Charles egy megnyerő mosolyt ajándékoz neki. – Tudnál még egy kicsi rózsát a neve mellé rajzolni? Teljességgel bájos lenne.

- Nem csinálok teljességgel bájosat. – morog Erik, de mindenképpen megcsinálja, és Charles abszolút imádja, mindamellett, hogy az ’E’ a ROSIE-ban enyhén ferde és a pici rózsa is aszimmetrikus. Charles hanyagul megpuszilja és mindent összegyűjt egy dobozba, hogy felvigye a hálószobájukba.

Egy szempillantás múlva, Erik talál egy papírfecnit és a hűtőszekrényre tűzi az Eiffel Tornyos mágnesükkel. SZABÁLYOK ÉS ELŐÍRÁSOK, írja a tetejére. 1., Nincs kutya a hálóban.

- - -

 Peace was never an option.

- - -

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, mivel régen volt feltöltve bármi is, és ez már ideje nem hagy nyugton, inkább két részletben feltöltöm. Lehetne kifogásokkal dobálózni, de minek? Egyébként elárulom, egy kis meglepetéssel készülünk nektek, amint a kivitelezés megvalósul, úgy is tudatunk titeket. Addig is 'stay tuned'. :) 

Nem mellesleg, nektek milyen a nyaratok?