Akasztófa - Ambrose/Rollins

hangman

fluff

szereplők: Dean Ambrose, Seth Rollins

tömören: „Dean a padjuk közepére dobta az angol füzetét. – Játszunk akasztófát.

- Középsuliban érzed magad? – kérdezte önelégülten Seth, és a szemöldöke azt is sugallta, mintha Dean őrült lenne.

- Az akasztófa nem ismer kort. Most pedig játssz velem.”

- - -

 - - -

- Késtél. – suttogta Seth, ahogy Dean leejtette a hátizsákját a földre.

- Tök mindegy, csak kábé öt percre van. – motyogta vissza Dean, azzal egy időben, ahogy leroskadt a székére.

Igaz, ez csak tanulószoba volt, de Seth nagyon szőrszálhasogató volt a pontosságot illetően, mind magával, mind a barátaival szemben is. Igen, még Deannel is, aki néha késett azt óráról, mosolygott, és azt mondta, csak túl korán jött a következő órára.

Seth mintadiák volt, az átlagot mindig tartotta 3.8 felett, a főiskolás pályája során. Emellett sztárjátékos volt a kosárlabda és a síkfutó csapatokban is. Szolid ingek és pólók voltak a ruhatárában, és a khaki színű nadrágjait is mindig vasaltan vette fel.

Dean, más kézről, igazi lógósnak volt elkönyvelve, pedig elég jól teljesített az osztályban. Hármasok, alkalmi négyesekkel tarkítva, ha ahhoz volt kedve, ideálisak voltak számára. Csak megpróbálta túlvészelni a napot. Nadrágjai a térdrészén mindig lyukasan, és olcsó pólók díszelegtek rajta, de mindenesetre elég kényelmes hatást keltett. Az igazi védjegye viszont a bőrdzsekije volt, azóta megvolt, mióta Sethel találkozott. Soha nem mesélte el honnan szerezte, de vigyázott rá, akár a szeme fényére.

Dean megvakarta a fejét, és kinyitotta a táskáját. Seth csak grimaszolt, hogy milyen hangzavarral jár a kotorászása. Végül előhúzott egy füzetet és egy tollat.

- Nem értem, hogy miért zavarkolódsz még mindig a tanulással és az ilyen szarságokkal, ember. – duruzsolta Dean, ahogy elkezdett firkálgatni a sorok közé.

- A hírnevemet fenn kell tartanom. Ha majd hamarosan végzősök leszünk, elég rosszul fog kinézni.

- Ja, de már fel is vettek az álom iskoládba. És a tartalék sulijaidba. És gyakorlatilag még néhány olyanba, ahova nem is jelentkeztél.

Seth elnevette magát Dean rajzolgatásán a tollával, ami úgy nézett ki, mint egy hetes, egy vonallal alatta. Folytatta a gondolatjelek írását a lap aljára.

- Aha, szerencsém van. Felkészültem, és készen állok az őszre... de attól még, észreveszik, ha a jegyeid süllyednek az utolsó negyedévben. – mondta.

- De a jegyeid nem fognak úgy kinézni, mint az enyémek, ha lazítasz egy csöppet. Mázli, hogy bekerültem az állami suliba.

- Ne mondd ezt, Dean. - válaszolt Seth. – Láttam a fősulis esszédet és nagyon jó volt. Annyi karakter van benned, hogy –

Sethet félbeszakította, ahogy Dean a padját hozzátolta az övéhez. A tanulószobára kijelölt tanárnő összepréselte az ajkait a ricsajra, de nem szólt semmit.

Dean a padjuk közepére dobta az angol füzetét. – Játszunk akasztófát.

- Középsuliban érzed magad? – kérdezte önelégülten Seth, és a szemöldöke azt is sugallta, mintha Dean őrült lenne.

- Az akasztófa nem ismer kort. Most pedig játssz velem.

Senki sem hitte volna, hogy ennyire jó barátok válnak majd Sethből és Deanből, kivéve őket. Tudtak egymás létezéséről, még ha nem is egy osztályba jártak. Seth mindig a kitüntetésekre és az emelt órákra törekedett, illetve Dean, aki meg volt elégedve azzal is, amit a tanácsadó nyomtatója kiköpött neki. Véletlen egybeesés volt, hogy ugyanarra a büdös órára lettek beosztva az azt előző évben.

Tesi órán találkoztak, azon, amelyiken kidobósoztak. Négy csapatra osztódott a tömeg, Seth és Dean csapata másnap szálltak szembe egymással. Ami egy sima, hétköznapi játékként kezdődött, és fajult egy túlfűtött egy-az-egy-ellen csatává a győzelemért. Seth úgy hagyta abba, hogy betekintést engedett a férfias és könyörtelen oldalába, és Dean pedig megmutatta, hogy igenis érdekli valami iskolával kapcsolatos is.

Utána az öltözőben, Seth megköszönte a versenyképes meccset. A páros elkezdett a sportról beszélgetni, és az óta a nap óta vált szokásukká, hogy együtt lógjanak. Először tesi órán és ebédnél, majd sulin kívül is. Nem sokára, arra is rájöttek, sokkal több közös van bennük, mint ahogy azt kezdetben saccolták volna.

Seth tanulmányozta az üres helyet, ahol kis idő elteltével majd a betűk is meg fognak jelenni. Hét szó. A jellegzetes Dean-féle írásmódban nem volt írásjel. Sethnek szerencséje lehetett, ha egyáltalán egész szavak pattantak ki Dean fejéből.

- Oké… ö… legyen az O betű.

Dean bólintott, majd négy O betűt írt be, mindegyiket máshova.

- Azt mondják, mindig a magánhangzókkal kell kezdeni ezekben a játékokban. Legyen az E.

- Mi az, kipróbálod az egész kibaszott szurkoló csapatot? – nevetett Dean. Egy E-t biggyesztett a mondat végére.

- Hát… úgy tűnik, bálszezon van. – említette meg Dean.

- Oh, tényleg? Még nem hallottam az összes csajt arról ömlengeni, hogy épp megvette a tökéletes ruhát, és hogy a szülei már foglaltak is limót.

- Néha olyan seggfej vagy.

- Csak nagyon idegesítő huszadszorra is hallani. Ez csak egy hülye fősulis tánc. A.

Dean csak berregő hangot adott ki, és rajzolt egy hatalmas kört, ami az ember fejének felelt meg. Majd rajzolt még kettő kicsi x-et a szemének és egy tátott szájat, ahonnan kilógott a nyelve.

- Tipikus. – mondta Seth, mosolyogva és a fejét rázva.

- Pontosan. – Dean egy A-t írt a legfelsőbb sarokba, a rossz betűk számára fenntartott helyre.

- Oké, akkor I.

Dean odaírt egy I-t az első szóba.

- Tudod, igazából meglep, hogy ezt hallom tőled, Mr. Okos, Atletikus és Népszerű. A nem-megyek-a-bálba dolgot. Azt hittem, benne vagy abban a buzi bál bizottságban, hogy kiegészítsd a fősulis papírjaid.

- Nem. Ismersz, nincs időm ilyen gyerekes programokra.

- Ez azért van, mert senki nem kért még fel, igaz? – kérdezte Dean, a fejét a kezén pihentetve.

Seth összehúzta a szemöldökét, és Dean tudta, hogy fejét találta a szöget.

- Általában nem szeretik a lányok megkérdezni. És én… hát, leszámítva a tényt, hogy nagyon sok embert ismerek és elég jól el tudok beszélgetni… sose voltam kibékülve, ha nővel kellett beszélnem. Egyedül, egymagamban. Tehát… azt hiszem, ha elkértem volna valakit a bálra, rendesen beszoptam volna, és másnap megalázó lett volna suliba jönnöm.

- Ezt sosem tudtam rólad.

- Ezért kellett azt a néhány kapcsolatomat, amim volt, megszakítani. Felkérnek, mert úgy gondolják, helyes vagyok, aztán meg meglátják milyen kínos velem. – sóhajtott, Dean meg is akarta mondani mennyire zavarja ez. – Oké, vissza a játékhoz. Már csak egy magánhangzó van hátra, akkor legyen az U.

- Haver, ne felejtsd ki az Y-t, vagy nagyon szomorúvá és magányossá teszed. – szólt Dean, majd beírt egy U-t.

- Az angolban csak néha magánhangzó, balfasz. Oké, akkor azt választom. Kivéve, ha nem csapsz be, hogy még többet berajzolhass.

- Nah, nincsenek trükkök.

Dean egy nagy mosolyt villantott, mialatt írta az Y-t, még a gödröcskéi is látszódtak.

- Rendicsek, annyit tudok, hogy az egyik szó a ’you’, az az te. Ez egy igen cseles mód, hogy kérj tőlem valamit, vagy valami szívességet akarsz.

- Talán igen… talán nem.

- Barom vagy. Nézzük… van benne T?

- Ez nem egy kurva tippelgetős játék, Seth… de van. – Dean hozzáírta a szóhoz a T-t és így már egész volt a ’you’ és a ’to’ szó is.

- És veled mi van? És te tervezel menni?

- Olyan fajta srácnak nézek ki, aki bálozni jár? – kérdezte Dean, és még a szemöldökét is megemelte.

- Nem egészen, csak tudom, hogy néha szereted a Dennis a komisz hangulatát átadni, szóval, hogyha mennél, bedrogoznád a puncsos tálat.

- Ja, ez inkább rám vág. – nevetett.

- Oké, az S az egy sokszor használt betű. Lennie kell benne.

- Haha, nem! – vigyorgott Dean, ahogyan megrajzolta az ember testéhez tartozó vonalat. – Igen!

- Mi, nincsen ruhája? – faggatta Seth.

- Nincs, meztelenül halt meg.

- Azt ne mondd, hogy amikor majd a lábait rajzolod, hogy másféleképpen akasztották fel – szólt hozzá Seth szemeit forgatva.

Dean válasza csak egy züllött iskolásfiú nevetés volt.

- Akkor. L?

- Szerencsére leltél. Kettőt egy csapásra. – válaszolt Dean, és kitöltötte az egymás mellett lévő L-eket az első szóban. – De ne, ott kellene majd parádéznom. Kiröhögnének azok a gyerekek, akik megengedhetik maguknak azt a szart. Ezerdolláros ruhák és limo útak. Kibaszott nevetséges.

- Ja… Ja… Örülök, hogy szembenézünk ezekkel a fontos dolgokat. – nevetett Seth. – De, attól függetlenül, örülnék, ha elhívnának. Talán ez alkalommal kézbe venném a dolgokat, nehogy elcsesszem.

- Aha..

Egy pillanatig mindketten csöndben ültek, és vesztek el a gondolataikban.

- Hamarosan óra vége fele. Csak nyögj ki egy-két betűt. – utasította Dean, megtörve a csendet.

- Rendben. R, M, N és D.

- Igen, igen, nem és nem. – válaszolta Dean, majd beírta az R-t és a két darab M betűt, mielőtt még örömittasan befirkálta volna a második lábát és az első kezét.

- Van benne H?  Mert a másik három betű a nevemből már volt, szóval egy próbát megér.

Dean odakaparta a H betűt, és áthajolt, hogy jobban láthassa a kiegészített mondatot. Az arca lágyan hozzáért Dean füléhez és melegnek érezte őt. Igazán levehetné a dzsekijét, ha ennyire melege van, gondolta Seth. Majd végre megnézte a füzetet.
  
_ill you _o to _rom _ith me (szerk.: el fogsz jönni velem a bálba)

 
Seth nagyot nyelt. – Van benne P? – kérdezte halkan.

Dean beírt egyet, kibetűzve a prom, azaz bál szót. Gyorsan letette a tollát, és elnézett.

Seth csak bámult a füzetre. Igaz? Dean tényleg? Sehogy máshogy nem lehetne behelyettesíteni a mondatot, hogy értelmes maradjon. Seth odafordult a barátjához. Dean a kezét nézte, és játszott az ujjaival. Az arca rózsaszínre pirult, a fekete bőrgallér ellenére. Nagyon sebezhetőnek tűnt… és nagyon aranyosnak.

- Van benne még kettő W és egy G? – érdeklődött. Dean azonnal felragyogott a rendetlen haja mögül és bólintott.

Seth próbálta eltitkolni a mosolyát, és áthajolt, majd Dean fülébe suttogott.

- Igen.

- - -
The future is now.
- - - 

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Tudom, váltig állítottam, csak a Fájjon veszettül kezdetű nótával foglak titeket traktálni, de jól esett egy kicsit kizökkenni. A kép, igazán értelmesre sikeredett, tökéletesen  illusztrálja a történet megható mondanivalóját. Igazából csak ez a kedvenc Shieldes képem. *vigyor* A designről jöhetnek a vélemények. További szép napot nektek is babák!
Frissítés: kijavítottam, amit a hajnal során idekapirgáltam, egy-két igeidőcsúszás, tördelési hiba, tehát most már nagyjából semmi kivetnivaló nincs benne. De emellett örömhírrel is szolgálhatok! Jelenleg fordításokat is vállalok, 2000 szóig. A novellához még; nagyon sajnálom, hogy nem lett "teljesen lefordítva", igen sokat gondolkodtunk rajta, hogyan is lehetne kivitelezni, hogy a lényege megmaradjon a történetnek, és értelme is legyen a betűknek. Ezért lett betoldva, hogy angolul legyen, és inkább magyarul odaírjuk a szavak értelmét. Tiszta Dean centrikus lett az oldal.

Puszil,

Niki