Fájjon veszettül I. - / X.

make it hurt so good

 hurt/comfort

szereplők: John Cena, Randy Orton, Dean Ambrose

tömören: A WWE aranyfiúja nem olyan tökéletes mint amilyennek mutatja a rajongóinak, mindig a következő dózis fájdalom után vágyik.

John Cena küldetésen érezhette volna magát, ahogy végig nézett a meztelen testén a fürdőszobatükörben, egy a legjobb barátjával, Randy Ortonnal megosztott hotel szobában. Randy általában a barátjával, Sheamus-szel osztozkodott, de az ír jelenleg  a másik történetszálon futott. A kettő férfi hamarosan készen is állt a showra, pontosabban a Hétfő Esti Nyerserőre. John célja egy egyszerű volt: keresni a következő meghódítottját. Az idősődő kétségkivül már az összes szingli hapsival volt már az öltözőben, aki meleg volt és megfelelt az elvárásainak. Egyedülállónak kellett lennie, kidolgozottnak, és tudnia kellett, hogyan alacsonyítsa le a könyörgés, nyögés káoszáig. A kis gödröcskéi és jófiús külsője alatt igazi zárt mazoista volt. Semmit sem szeretett jobban, mint ha uralkodhatott, egy ember, aki irányította és bántotta az izmokból felépített tanulmányt, és azt, aki beengedte magához. John falánk érdeklődéssel van a BDSM iránt, ami arra kényszerítette, hogy utánanézzen néhány ezzel foglalkozó közösségnek, Randy rengeteg tiltása ellenére.

Mosolygott, ahogy ránézett a tükörből a Rybackkel való legutóbbi mulatságának bizonyítékára. Mély zúzodások tarkították fenekét, amiket szerencsére eltakar a mindenkori fellépő shortja. A fájdalom és az öröm már önmagában szédülésre késztette, de a Nagyfiú tisztán kijelentette, csak egy éjszaka, ami Johnnak meg is felelt. De ez azt a kérdést veti fel, ki lesz a következő?

Randy felkelt a kanapéról, ahonnan a TV-t nézte.

- Na John, mi a felállás?

- Semmi. – somolygott John a fürdőből, nyitott ajtónál. A kettő férfi már annyiszor látta az évek során egymást meztelenül, hogy ez már egyáltalán nem számított. – Csak vizsgálgatom az..alkotásom múlt éjjelről.

- Alkotás? – vonta fel a kérdésnél a szemöldökét Randy.- Már megint mibe mentél bele? Vagy már meg se kérdezzem?

- Semmiség… csak Ryback hagyott egy-két.. emlékeztetőt a szórakozásunkról. – nevetett fel hangosan. – Baszki, nagyon jó volt. Kibaszott erős. Most pedig, segíts valaki mást találni, Ran.

- Beteg vagy, haver… jól tudod. Jó? Inkább brutális. Miért ilyen rossz neked mostanában? Amilyen úton végig mész az egész felhozatalon, egy kissé rossz hírnevet kapsz.

- Hé, szingli vagyok. Ez nem olyan mintha megcsalnám. – ezzel John kisétált végre a mosdóból, hogy Randy is megnézhesse a zúzodásos és viharvert fenekét. – Talán, felmehetnék arra az oldalra, amit mutattam neked, és keresnék egy srácot ott… egy igazi szadistát végre.

- Azt a kurva, ember! – fakadt ki Randy, ahogy John állapotára pillantott. – És az oldallal kapcsolatban.. Soha a kibaszott életben! Nagyon könnyen elrabolhatnak, a kórházzal végződne az egész.. vagy rosszabbal.

- De szeretnék szerezni valakit a BDSM-hez – vitatkozott John. – Ryback pokoli kemény volt, és addig mentünk, ameddig tudtunk. Tudsz bármilyen perverz srácot a szervezetnél? Mi van Sheával? – az utolsó mondatot viccnek szánta.

- Ne  is gondolj rá.. de ha tudni akarod..nem. - Randy próbálta  nem magára venni.

- Hé, nyugalom Vipera. Jól tudod, hogy sohasem tenném  meg. Te az én fiúm vagy… a haverom.. Plusz Shea totál megőrül érted. - John tettetett megadásként emelte fel a kezeit.

- Full igazad van. De az a weblap akkor is hemzseg az őrültektől. Lehetnek ott akár pszichogyilkosok.. És ráfogják majd, hogy ’kicsúszott a kezei közül a dolog’. Elfelejthetnéd az egészet.

- De szeretem a fájdalmat. – sóhajtott fel John – És azt hiszem, már az összes nagyfiún végig mentem a cégnél.. A szingli buzikon mindenképp. Átkozottul erős vagyok, és egy olyant szeretnék, aki fel tud egy kicsit legalább dobni… aki igazán a ribancává tudna tenni.

- A szart szereted a fájdalmat… csak nézz végig magadon. Szereted a kibaszott, ékszeres szemeted előhúzni. Hál’istennek senki nem szakította még le. – dühöngött Randy. – Inkább próbálnál meg idegenekkel összeismerkedni, te szent szar.

John felkuncogott ahogy lenézett, egy Albert herceg piercing, és herepiercingek. Egy lélek nem tudta volna megtippelni, mit is rejteget a ringbeli felszerelése alatt.

- Nos, akkor segíts a cégnél keresni valakit. Szükségleteim vannak. – majd elsétált a böröndjéhez, előhalászva a ruhákat, hogy valahára felöltözzön.

- Tegnap is voltál már valakivel. Néha eltűnődöm, nem-e kell neked terapeuta.

- Tök mindegy Ran. – bocsátotta el egy intéssel a barátját, ahogy felvette a felszerelését, kivéve a térdvédőket. – Szóval, nekem egészséges szex ösztönöm van. Ha szingli lennél, ki tudnál segíteni.. De azt már egyszer eljátszottuk.

- Ja, nem voltam elég kemény. – jelentette ki kereken Randy.

- Sajnálom.. Nem a te hibád Ran. Gondolom, barátoknak jobbak vagyunk. – szólt vissza John, ahogy a cipőjét kötötte be. – Szeretem csinálni a ringbeli fájdalmat és törést.. Megpróbálom nem elsírni magam, akárhányszor a seggemre érkezem. Tiszta borzongás.

- Hát, nem tartom nyilván kik basztak meg.. Tehát nem tudom mikor kezdődőtt. Nem úgy, mint mikor tudom melyik csapatra játszunk. De arra még emlékszem, hogy meg akartad szerezni a Big Show-t. Fogalmam sincs ki akart jobban megütni, ő vagy a felesége.

John felnevetett.

- Ja, ugyanaz mint Mark-kal. Utána kellett néznem, mielőtt még beleugrottam volna. Nézzük, megvolt Antonio, Ryback, Wade, Glenn, Hunter, Dave, Jack.. De sokan közülük vagy biszexek, vagy házasok már.

~ Henry majdnem a kórházba tett kérésre, ööm – húzta el a száját a gondolatmenet közben Randy.

- Mi? – kérdezte John, miközben a karpántjait húzta fel.

- Nem tudom… gondolkoztam. Siess, vedd fel a cipőd és indulhatunk is. Talán valami elvonja majd a figyelmed az arénában.

- Öh, a cipőm már rajtam van. Azt hiszem, sikerült megzavarnalak. – kapta fel a telefonját és a sapkáját. – Menjünk.

- Oh.. Talán. – vakarta meg a fejét randy,mielőtt még a táskájába süllyesztette volna a kulcsokat.

A páros a kocsi, majd az aténa parkolója felé vette az irányt. John ki is ugrott a járműből, amint megállt.

- Akkor később, Ran. – mondta a fiatalabbnak, hiszen tudták, elválnak útjaik, amióta új John öltözőt kapott. Randy még integetett, mielőtt még odament volna a várakozó rajongókhoz. John is intett, majd elindult az arénához.  Neki látott megkeresni a személyzetet, hogy először haraphasson egyet. Aztán meglátott néhány pankrátort és dívát, akik már úgy néz ki, megtalálták. Dean Ambrose is köztük volt, mire John egy mosollyal az arcán sétált oda hozzá. Kedvelte az őrültet, de bölcsen belátta, túl kevés lenne neki.

- Hé, Dean. Mi van veled?

Dean felpillantott a helyéről, a ringbeli énje, úgy néz ki idáig követte, egy kicsit magányos aura lengte körbe.

- Hello, John-boy. – üdvözölte egy vigyorral. – Nem túl sok, és te mit keresel errefele? – mindig energiával telinek hatott, a ringben kapott ütés nagyságától függetlenül.

John egy pillantást vetett rá, még mielőtt válaszolt volna. – Hát, igazából.. Jó volt.. De tudod, mindig a következő izgalmat keresem. – senki nem volt már a közelben, tehát az öregebb tisztán megnyílt, hiszen jól ismerte Deant, nem ítélte volna el. – Hogy őszinte legyek, Ryback jó volt, de én egy olyant keresek, aki az egész.. – még inkább elhalkult. – BDSM jelentben benne lenne. Tudod.. Öröm az ürömben?

Dean próbálkozott nem elnevetni magát, az előtt, mielőtt még John oldalra billentené a fejét. – Tényleg, John-boy.. Jól nézd meg kihez beszélsz. – vetette oda egy fanyar mosollyal. – Volt már egy ilyen beszélgetésünk. – majd még egyszer felnevetett. Aztán egy nagy sóhajjal nézett a gondolataiba. Egy kis ideig a fogát szívta, majd csücsörítve nézett vissza rá. Egy elhaló hümmöt adott válaszul.

- Ha a kiadásra gondolsz, nem hiszem, hogy jó páros lennénk. – mosolygott John, ahogy elvett egy-két, a dolgozók által előmosott gyümölcsöt az asztalról. – Mindketten inkább a befogadó végén szeretünk lenni.

- Hát, én is szeretem szétszórni magamat néha – röhögött. – De nem..  Én nem. – evett bele az ételébe. – Tudok.. Hát, tudok párat.

- Gondoltam rá, hogy neten keressek.. De Randy aggódik, hogy biztos bajom fog esni. – mesélte John Deannek.

- A csábász egy idegen... Ja, ez hagy némi kivetnivalót maga után – kommentálta Dean. – Most először értek vele egyet. Baszki. – harapta el a száját gondolkozás közben.

- Szóval, tudsz egy-két megbízhatót? – faggatta John evés közben, emellett fél szemét az időn tartotta. – Talán, egyikük csak szeretne egy fitt, erős srácot, aki szereti a fájdalmat. Csak annyit kérnék, hogy használjon óvszert, ha nem céges fiúk.

- Hát… minimum egyet tudok, aki még aktív is. – szólalt meg Dean, majd kortyolt egyet. – De nem tudom meg tudnád-e tartani… plusz nagyon.. Basszus, mi is erre a jó szó? – dobolt az ujjával az állkapcsán, hátha eszébe jut.

- Oh, hidd el, meg tudom. – mondta lelkesen John. – Mindig nyitott vagyok a kihívásokra.

Dean lassan körbejáratta tekintetét, majd megállapodott Johnon. – Nem, nem tudod. – hadarta el mérgesen egy légvételre. – Okkal viselem azt, amit. Nem is tudom, elmondjam el.

John még mindig megfélemlíthetetlenül figyelt. – Szóval még mindig játszadozol vele? És én olyat akarok, aki kitudja egy kicsit a határaimat tolni.

- Aha, még mindig játszunk. Pár dologban viszont lefékez téged.. Tudod, félmeztelenség meg minden. Nem is tudom. Amellett  nem akarta, hogy bárkit is felvigyek hozzá.

John befejezte az evést, és vállon veregette Deant. – Mennem kell futni. Ne stesszelj ember. Ha meg akarod magadnak tartani, megértem. De azért nekem is nézz, okés? Szeretném, ha szólnál, hogy tudsz valakit.

- Beszélek vele az érdekedben. – ígérte  meg Dean. – Ha nem bánnál egy dupla csapatot.. – kezdett el nevetni. – Mindegy is.

John is felvihogott. – Igazából nem.. Anyád, ez elég rosszul hangzik. Majd akkor bent találkozunk. – kilépett az öltözőből, zárásként Dean kacagását hallotta.

 - - -

You can't see me, 'cause my time is now.

- - -

Ezt, és a sorozat többi részét, az én Supersherlockianomnak, Annának ajánlom.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél az elolvasásával, továbbra is a megszokott helyeken várom a javaslatokat. Legközelebbre egy Launt vagy egy laza Hannigram van készülőben, annak áldására, hogy nem rég rászántam a zúzámat a második évad fináléjára.

Készülőben, egyenlő, nem tudom mikor,

Niki